Nagy nap ez a mai: 9.15-kor elindultunk, hogy áthajózzunk Kanadába. Egyenes vonal mentén kb. 370- tmf, de mi biztosan nem tudunk majd egy egyenes mentén haladni, tehát több lesz egy kicsivel. Remélem, csak egy kicsivel. Indulás után a jég, és a köd is elég sokáig kitartott, késõ délutánra lett csak valamivel egyszerûbb a helyzet. Persze figyelni mindig nagyon kell, mert egy-egy elkóborolt úszó Parlament folyton feltûnik a láthatáron. Tiszta szerencse, hogy legalább nem sötétedik be. Mi már egész jól megszoktuk, ám szegény Kristóf teljesen elvesztette az idõérzékét. Fogalma sincs róla, hogy mikor milyen napszak van, és mivel az étkezések és az alvások sem óramû pontosak, támpontja is alig akad. Az éjszakát a nappaltól ugyanis leginkább az különbözteti meg, hogy nincs köd és egy árnyalatot világosabb van. Esténként többnyire a nap is kisüt. Így történt ez ma is. Kristóf meg is kérdezte: Anya, mikor lesz éjszaka ? Ránéztem az órára: 22.15. Mondom: Most van.  Hát, nem voltam valami hiteles…