Sokszor ámulunk azon, hogy a magyar nyelv milyen kifejező. Mint esetünkben is. Az ilyen helyzetekre mondjuk: Egyszer hopp, máskor kopp. A hétfő éjszakát a londoni Hiltonban tölthettük, ahol nem akármilyen szakácsok főztjét ehettük. A következő éjszaka már a repülőn ért bennünket ahol ásványvíz és kávé volt a menü.  A folytatásban két éjszaka Whitehorse repülőterén tarisznyás ellátással, ezek után csütörtök éjjel  tervezett sátrazás hálózsákok nélkül az inuviki reptér mellett (kicsivel a sarkkör fölött) úgy, hogy addigra már az elemózsia is elfogyott.  Ha azt mondom, kicsit gyűröttek vagyunk, akkor nem túloztam. A kanadai belföldi járatokon általában a vízen vagy kávén esetleg teán kívül semmit nem kaptunk. Szerintem azt is csak azért adják, hogy csökkentsék a trombózis veszélyt, nehogy e miatt valaki beperelje őket. Üdítő kivétel volt az Air North járata, ahol a semmi egy kicsit több volt. Ott kaptunk egy apró süteményt és egy cukorkát, ráadásul a stewardess nagyon kedves volt. Nem is ártott. Ahol a repjegyet foglaltuk, közölték, a jegyhez nem jár biztosítás. Akkor ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. A gép egy negyven személyes két propelleres Hawker HS 7-es volt. Felszállás után szóltam a kedves lánynak, hogy a hajtómű mellett valami folyik a szárnyon. Később hátrajött a pilóta is, megnézte és megnyugtatólag azt mondta: talán kondenz víz. Értem én, értem, de mindez egy harminc centis sávban a kinti mínusz sok fokban és a süvítő szélben. Pára lecsapódás, ami se meg nem fagy, se el nem párolog és utánpótlása is van.  Furcsa mód, a másik motornál nem jelentkezett a kondenz víz…. Mikor ezt elmeséltem Orsinak, Ő azt mondta: nálunk meg ki lehetett látni az Emergency feliratú ajtó mellett egy lyukon.  Ezen a lyukon át nézve már jelentősebb volt az a kijelentés, miszerint a jegyhez nem tartozik biztosítás.

Ezt az éjszakát az inuviki reptéren töltöttük, amit puszta jófejségből nem zártak be a kedvünkért. Így nem kellett kinn sátraznunk. Még Whitehorse-ban láttuk az alábbi feliratot a kukákra ragasztva: Védj meg a medvéktől! Ne hagyj kinn éjszakára! Remélem, a mi szagunk 4 nap utazás után már nem is vonzotta volna a medvéket.

Ugye mondanom sem kell, hogy az a járat ami végre Tuktoyaktukba visz bennünket, szóval az sem indult el akkor amikorra ki volt írva ?