A kapitány ma végre elérkezettnek látta az idõt az indulásra. No, azért még nem Kanadába, csak egy kicsit északabbra a part mentén. Mielõtt azonban elkötöttük volna a hajót jelenlegi, – már nem is számolom hányadik – helyérõl, olyasmi történt, amire nagyobb tétben nem fogadtam volna. Zoli vásárolt egy puskát. Egy igazi medveölõt. Bár a legtávolabb álljon tõlünk, hogy bántani akarnánk egy jegesmacit,  a többi hajós azonban egybehangzóan állította, hogy a Baffin Szigeten, no meg Labradoron igenis szükség lehet rá. Olyannyira, hogy a hatóságok sem foglalkoznak vele. Ha kell, hát kell. Az önvédelem a legfontosabb.  A jegesmedve ugyanis nem fél senkitõl és semmitõl, viszont nagyon kíváncsi és általában éhes is.  Ha például kieveznénk egy szigetre, ahol lehet jegesmedve vagy fekete medve ( szóval mindenhol),  le kell ereszteni a csónakot és el kell ásni,  különben valamelyik kíváncsi  maci megkóstolja.  A lyukas csónak pedig  már nem sok mindenre jó, lábtempózni meg kinek van kedve a két, – no, jó legyen 3 – fokos vízben. Szóval megtettük a biztonsági elõkészületeket, olyannyira, hogy Kristóf is megkapta a játék változatot, ami ugyan nem lõ ki semmit, de nagyot durran és füstöl is.

Az út elsõ harmada viszonylagos nyugalomban és nagy fene ködben telt.  Volt ugyan valamennyi jég,  de semmi különös. Aztán kicsit sûrûsödött,  majd nagyon sûrûsödött, aztán egyszer csak, mint maci a málnásban, egy jégfjord kellõs közepében találtuk magunkat. A radarkép teljesen fekete volt, körös-körül csak jég. De még milyenek! Mondták, hogy errefelé nagy jéghegyek lesznek, de azt azért nem gondoltuk, hogy akkorák, amibe a Mátyás templom simán belefér a Halászbástyával, meg a Hilton Szállóval együtt. Aki esetleg azt gondolná, hogy ez barokkos túlzás az jöjjön el és nézze meg! Sajnos a köd eléggé megnehezítette, hogy gyönyörködjünk a látványban, de a navigációt (mûszereinknek köszönhetõen) szerencsére nem gátolta meg teljesen, így sok kacskaringó árán, de végül kijutottunk.

Estére egy körbezárt öbölbe értünk ahol trükkös sziklapadok biztosították a szórakoztatásunkat és a szikla fenéken csak pattogó horgony az izgalmat.