Reggeli után kicsónakáztunk a partra, felderítendő a helyi viszonyokat. Ezek: üzemanyag, víz esetleges tusolási lehetőség, no és persze kíváncsiak voltunk arra is, mit hozott a nagy hajó a boltba, amit annyi ideig kellett pakolni. Nos, az áruszállító elég sok mindent hozott, mert még friss kék szőlőt, meg sárgadinnyét is lehetett kapni, és Haribo cukorkából is nagyobb volt a választék, mint ami muszáj lett volna. Sajnos a friss kenyér lemaradt a listájukról, de azért sikerült vásárolnunk még elfogadhatót. Mondjuk azt azért nem sikerült megtudni, hogy milyen időközönként jön  hajó, de úgy tűnt az ellátás több, mint kielégítő. Ezután következett a “városnézés”. Elöljáróban annyit, hogy egybehangzó véleményünk alapján a település legszebb és legérdekesebb része a dombtetőn található helikopterleszálló, ami egy 10X10 méteres sima köves placc, semmi egyéb. A település többi része vállalhatatlan. Ilyen rettenetesen ronda, koszos, szemetes, lehangoló részen még soha nem jártunk az utunk során. Én megkockáztatom azt is, hogy életem során se. Az egész település büdös a rohadó szeméttől, nincsenek rendes utak, csak inkább ösvények, a házak rozogák, köröskörül pedig egy csomó lim-lom. Amilyen gyönyörű a környezet, olyan szörnyű a város. Óva intenék bárkit, hogy ide tervezze a nyaralását! Délután elmentünk a hajóval a szomszéd öbölbe egy kicsit horgászni, de nem voltunk sikeresek. Zoli szerint azért, mert túl koszos a víz, nem látták a halak a csalit.