Legutóbbi híradásunk óta sok minden történt velünk, de az események mindvégig jó mederben csordogáltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak nagy szelek, néha kellemetlen hullámzások vagy éjszaka megtalált jéghegyek, de ahogy mondani szokás, minden szerencsésen alakult. Clyde River után néhány napi hajózást követõen elérkeztünk Qikiqtarjuaq 500 lelket számláló városkájához. A városka elsõre az elõtte feltorlódott elég sok és nagy jéggel lepett meg bennünket, késõbb a helyi bolt métereken át üres polcaival, de ami nekünk feltétlenül kellett, az mind beszerezhetõ volt. Ezen a településen találkoztunk idei utazásunk kiemelkedõ alakjával Arturral, aki az Államokból költözött ide, élvezni a békés, nyugodt életet. Ez persze egy Vietnamot is megjárt, ma könyvelõként dolgozó és Isten felé fordult embertõl nem meglepõ. Artur életútja felettébb érdekes, de errõl talán majd a hajónaplóban írunk bõvebben. Itt csak annyit, hogy egy nagyon jó emberrel hozott össze bennünket a sors, akinek a nyíltsága és barátsága nagyon mély hatással volt ránk. Aki olvasta elõzõ évi hajónaplóinkat, annak úgy is mondhatnánk: Õ volt a kanadai John Arsuk. Míg a nagy szelek elvonulására vártunk, gyakran vendégeskedtünk nála, s bár Õ is meglátogatott bennünket a hajónkon, de a hullámzást Artur láthatóan rosszul viselte, így az az este elég rövidre sikeredett.
A nagy szelek elmúltával sebtiben neki indultunk, hogy visszafelé átkeljünk a Labrador tengeren át Grönlandra. A döntés hirtelen jött, így a lehetõ leglogikátlanabb, esti nyolc órai indulással kellett megalkudnunk. Siettünk, hogy a két nagy szeles periódus között átérjünk a grönlandi partokhoz. Cserébe “megnyertük” még a Baffin sziget partjainál az immár valósan besötétedõ éjszakában az eddigi talán legnagyobb jegek és azok törmeléke közötti navigálást, majd a Sisimiuthoz való érkezéskor, szintén éjszaka, a zátonyok közötti behajózást. Az említett jegek között volt egy akkora “jégmezõ” amely szinte egy fél gleccsernek is megfelelt, s persze ezt övezték a letört, leszakadt s egyre aprózódó jéghegyek, valamint azok törmeléke. Mindez a valóban sötét éjszakában. Ekkor Zoli állt az árboc elõtt, órákon keresztül távcsõvel pásztázva az elõttünk lévõ vízfelületet s ez alapján irányítva Csengét, aki a kormánynál szinte vakon igyekezett lekövetni azon utasításokat, mint pl.: plusz 30 hirtelen?. mínusz 5?.. lassíts? mínusz 10? adj gázt?. Késõbb a jegek ritkultak, de csak dél körül fogytak el elõttünk. Grönland felé nagyon jó széllel, sõt egyre jobb széllel vitorláztunk, jelezvén, hogy nem soká teljesül a rádióban reggel óta sokszor elhangzott “Gale warning” figyelmeztetése. Bár éjszaka volt, de tiszta idõ, így a sisimiuti bevezetõ fényeket könnyen tudtuk követni. Persze csak akkor, amikor figyelmünket nem vonta el az égbolton bennünket köszöntõ északi fény. Orrhosszal ugyan, de beértünk a nagy szelek elõtt, s nagyon örültünk, hogy ismét szárazföldre léphettünk. Ez az átkelésünk 51 órát tartott. Ahogy már írtam, voltak az úton éjszakai jéghegyek, de láttunk delfineket és bálnákat is. Egyik alkalommal egy óriás hát úgy bukkant fel keresztbe úszva a hajó elõtt, hogy ijedten kiáltottam fel, mert azt hittem neki ütközünk. Errõl, az jutott most eszembe, hogy az idei esztendõben több hajós ismerõsünk is arról számolt be, idén valahogy eltûntek az állatok. Mi sem láttunk bálnát már egy hónapja, s a vágyott rozmár és jegesmaci nézést is meghiúsították a rejtõzködõ állatok.
Sisimiutba érve úgy éreztük, visszatértünk a civilizációba. Itt végre ismét van biztonságos kikötõ, lehet tusolni a helyi sportcsarnokban és nagyon finomak a grönlandi kenyerek. Szóval Kanadából visszatértünk a civilizációt nyújtó Grönlandra. Viccesen hangzik, de mégis így igaz.
Két napig élveztük a kikötõi kényelmet, majd kihasználva a még elõttünk álló napokat, elindultunk egy északi köröcskére. Ennek egyik állomásán végre ismét egy nagy csomó halat fogtunk, melybõl hetet meg is sütöttünk. A hét halból kettõt Kristóf fogott ki, s erre azóta is nagyon büszke.
A hajót szeptember 11-én daruzzuk ki, és bízunk benne, hogy ez a nap Sisimiutban eseménytelen lesz.