( Kristóf hatodik születésnapján ) indultunk Resolute-ból és nagy, hosszú, éjjel-nappali menetekkel augusztus 22-én hajnalra kikötöttünk Cambridge Bay-ben. Nagy szerencsénk volt a jéggel és a velünk együtt haladó másik három vitorlással. Nekik ugyanis volt műholdas kommunikációs rendszerük s így jégjelentésük is. Bennünket a mi Pactoros kommunikációs rendszerünk teljesen cserben hagyott.   Utunk során csak egyszer szorultunk be a jégbe, de a „Bagheera” nevű speciálisan épített vitorlás tört nekünk egy kis jeget, s így kijutottunk. Szorult helyzetünkben a pikantériát az a jegesmedve jelentette, akit néhány perccel előtte lelkesen fényképeztünk. Voltak más érdekességek is. A kormányunk például még ezt megelőzően törött ripityára, de azt is orvosoltuk. Ahogy mondom, a jéggel szerencsénk volt, s a szelekkel nem különben. Az első napokban gyenge hátszelünk volt.
Később ez gyakran felerősödött és a nagyvitorla mellett hol genakkerrel, hol génuával suhantunk. Az utolsó 110 mérföldön például fantasztikusan haladtunk, s a mért csúcssebességünk 10,4 csomó volt. Bár Resolute-ban alaposan feltankoltunk üzemanyagból, de abból nem túl sok fogyott ezen a szakaszon.  Korábban azt terveztük, hogy itt Cambridge Bay-ben hagyjuk a hajót télire, de most úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk a 700 mérföldnyire nyugatra lévő Tuktoyaktukba. Igyekeznünk kell, mert szeptember elején már nem ilyen kegyes az időjárás. Ha az időjárás engedi, kedden ( 25-én ) indulunk tovább.