Hétfő reggel megérkezett a norvég meteorológia által (www.yr.no) már régen ígért vacak idő, ezért nem siettünk a felkeléssel. A késedelemnek az is oka volt, hogy John a biztonsági őr jelezte, valakik dolgoznak a telepen, ezért mi nem mehetünk oda. Így múlattuk az időt egészen délután kettőig, mikor megérkezett egy nagydarab kedves ember az NTCL-től, mondván, azt az utasítást kapták a vezetőségtől, hogy ma tegyék vízre a hajónkat. Ámulatunknál csak az örömünk volt nagyobb. Sebtiben felpattantunk a pick up autó platójára és már robogtunk is a telep felé. Hatalmas targoncáikkal gyorsan elszedték a hajó elől a konténereket. Amikor elkezdtük előkészíteni a daruzást akkor kezdett el igazán zuhogni és nem is csendesedett el estig.  Totálisan eláztunk a viharos esőben mire a Monster targonca vízre tette a hajót. Hálásak voltunk a  gépkezelőnek az ügyességéért és a fél termosz langyos teájáért, amit szánalomból nekünk adott. Ezek szerint olyan szarul nézhettünk ki kívülről is, mint ahogy éreztük magunkat.  Szerencsére ezt követően elvittek a sátrunkhoz mely, ekkorra már csurom vizes hálózsákjainkat őrizte.  A hajóba visszatérve beszereltük az új akkumulátort és a sütőben rejtegetett rádiónkat, így a hangfalakból megszólalt a salsa, mely igazi meleg hangulatot varázsolt a kabinba és a lelkünkbe. Ezen a délutánon minden olyan gyorsan történt, hogy az eseményeket fel sem fogtuk igazán. Szükség is volt a gyorsaságra, mert öregecske sátrunk erre az időjárásra már nem volt alkalmas. Ez volt az utolsó pillanat.

A 30-40 csomónyi szél jóvoltából volt energiánk bőven, így az estét megkoronáztuk egyik kedvenc filmünk megnézésével.

Kedden és szerdán is a hajóban töltöttük a napot, lévén a szél és az eső miatt ki sem tudunk mozdulni. Időjárás változás a helyiek szerint péntekre vagy szombatra várható.