Megjártuk.
Hát ezt megjártuk.
Vagyis még nem teljesen.
Bár lehet, hogy ez még csak a kezdet? Azt hiszem az a legjobb, ha egy pár szóban elmesélem mi is történt velünk.
Három nap hajózás után Kristóf így kiáltott fel: Föld! Bizony így is volt, s akkor épp jó széllel (5-ös, néha 6-os) vitorláztunk a kanadai partok, pontosabban Pond Inlet felé. Néhol egy-egy jéghegy, egyébként semmi akadály. Ahogy közeledünk, úgy fordul a szél, míg végül pont a szorosból, azaz nekünk szembe fúj és kezdenek kellemetlenkedni a hullámok. Ahogy a szél mérséklődik kissé, motort indítunk s úgy haladunk. Még éjjel volt, mikor tudtunk beszélni a Coast Guard egyik hajójával, s szerintük 10-20% jég lehet Pond Inlet előtt, szóval odáig nem lesz vele gondunk. Már az átjáróban küzdünk, amikor feltűnnek az első jegek. Tényleg alig van. Eleinte. Azután egyre több, ám sikeresen szlalomozunk. Távolabb zártnak tűnik, de biztosan csak azért, mert alacsony szögből nézzük.  Zoli felmászik az árbocra távcsővel, de onnan sem jobb a kép. Arról már letettünk, hogy Pond Inletig felhajózzunk, a terv szerint megállunk előtte Albert Harbour-nál.  A Pilot könyv szerint, amit a Coast Guard is megerősített, itt csak idei jég van, ami állítólag 10-15 centire hízik. Nem lehet gond, legfeljebb majd eltoljuk a táblákat .. Micsoda csalódás, amikor a hajónk az első eltolásnál kis híján fölül egy rezzenéstelen táblára ! Hát ezt eltoltuk.  Ezek vastagsága bizony vagy 50 centi, s olyan tömegűek, hogy illúzió azt képzelni, eltolhatjuk őket. Kis híján be is szorulunk két tábla közé, itt már nincs hely a manőverezésre.  Mikor letolatunk, az a jégtábla fekete marad,  amelyik a hajónk alá került.  Hát, még szerencse, hogy ez egy vas hajó, még ha vékony lemez, akkor is legalább vas. Majd ha kidaruzzuk, megnézem horpadtunk-e? Erős a szembe szél, erős  az áramlás, szóval ami tegnap még hajózható volt, az ma már nem az. A helyzet nagyon hasonlatos a tavalyihoz, amikor Grönlandra érkezett Zoli és Dénes. A szél és az áramlás akkor is jeget úsztatott az útjukba, s hiába látták maguk előtt a célt, elérni nem tudták. Mi most már egészen közel jutottunk, de a közelebbi Albert Harbourt sem tudtuk elérni. Míg Csenge lázasan keresi a “B” tervet, én az orrból navigálok, hogy kijussunk a sodródó jégmezőből. Mindez nappal szemben. Ehhez képest milyen szuper a grönlandi jég, aminek magassága is van, nem csak úgy a víz felszínén sunnyog nagy lapos táblákban! A következő célpontunk Erik Harbour. Talán mert Vörös Erik vikingjei itt kötöttek ki? Ki tudja. Minden esetre ezzel majdnem véget ért a három éves utunk “Viking Kör” része. Persze az utazásunknak még koránt sincs vége. Még úton vagyunk Erik Harbour felé amikor egy Katrin nevű hajó hív bennünket, s a jég helyzetről érdeklődik. Első kézből tudunk nekik segíteni.  Erik Harbor-ban  épp a horgonyzással bíbelődünk, közben egy hajó hívogat bennünket. Kristóf mondja is, hogy keresnek a rádión .  Gondoljuk az előző hajó, hát Zoli bíztatja Kristófot, mondja meg nekik, hogy :  anchor  !  Kristóf minden egyes hívás után lelkesen válaszol, anchor, anchor .  Közben mi a fedélzeten vagyunk, s valóban épp horgonyzunk, így Zoli nem ér rá csevegni.
A sikeres horgonyzás után Zoli visszahívja a hajót, gondolván ismét a “Katrin” nevű az, de legnagyobb meglepetésünkre ez egy másik vitorlás, az “Arctik Tern 1” amelyikkel már Upernavikban is találkoztunk.  Látták az AIS jelünket s arra bíztatnak, hajózzunk följebb a fjordon ahol jó horgonyzó hely van a gleccserhez közel. Hmmmm  no jó, fölszedjük a horgonyt, a bödönt és a bóját is, majd tovább hajózunk, fölfelé a fjordon. Sokáig megyünk, előttünk a gleccser, de hajó sehol. Már-már azt gondoljuk, hogy valamit félre értettünk, de végül egy oldalsó öböl nyílik és a tükör sima vízen tényleg ott a hajó. Tényleg jól védett hely, bár a térkép szerint immár másfél mérföldnyire a parton vagyunk!  Így dobtunk horgonyt  másodszor is Kanadában, anélkül, hogy hivatalosan oda értünk volna.
Még egy apróság . Ha valaki úgy gondolná, hogy ez a sok “Harbour” valamiféle kikötőt is takar, ha esetleg nem is egy olyan szép adriai marinával, de legalább valami közkikötővel, vagy legalább egy ici-pici mólóval .., hát az bizony csalódni fog, mert ezeken a helyeken ilyesminek nyoma sincs. Az van, amit a természet adott.  A természet pedig errefelé nagyon vad! Meredek sziklafalak, és hirtelenjében annyi, de annyi gleccser amelyhez foghatót még nem láttunk sehol.
Egyszóval már majdnem megérkeztünk, de azt hiszem ez még csak a kezdet ..