Az elmúlt egy héten dolgoztunk a hajón, sikertelenül kerestünk embert, aki vízre tudná tenni azt és minden formában megpróbáltunk kapcsolatot teremteni a bezárt telep innen 2500 km-re lévő vezetőivel. Eddig egyetlen reménysugár van, amit fél hivatalosan kaptunk. E szerint szerdánál előbb biztosan nem jön ide senki, de akkor elképzelhető.

Erről csak az alábbi vicc jut eszembe: Milyen sorrendben követik egymást a halak? Elől megy a Napóleon hal, őt követi a Doktor hal, jönnek sorban a Sügérek, és a Remény hal meg utoljára.

Az időjárás szélsőségesen változékony, az egyetlen stabil tényező a rettenetes mennyiségű szúnyog.  Az előző héten, többször is olyan meleg és nehezen elviselhető nyár volt itt, mint odahaza, most délelőtt pedig alig pár fokkal van pluszban a hőmérő és elgémberedett ujjakkal írom a híreket.

Az előrejelzések az elmúlt napokra száraz időt jósoltak, ennek ellenére éjjelenként esett, amit jól bírt öregecske sátrunk. Reméljük így lesz ez a hétfőtől csütörtökig tartó időszakra ígért esős napokban is.

Az elmúlt hét legérdekesebb eseménye mégis a csütörtöki túránk volt, megmásztuk az egyik közeli Pingót. Ezek a Pingók olyan hegyek, amiket alulról egy jég lencse növeszt évről-évre majd egy idő után, – sok idő után – összeroskadnak. Sajnos természetüknél fogva egy nagy lápos lagúna közepén állnak, így volt alkalmunk kipróbálni milyen is a sarkkör fölötti fürdőzés. Nagy élmény volt ! Olvassátok el a Hajónaplónkban !