Hajnalban keltünk és indultunk Illulisat felé. A hajnal, mint kifejezés persze kicsit furcsa itt, ahol éjjel is nappali világosság van. Az indulást ugyan nehezítette a sűrű köd, de biztonságosan átjutottunk a zátonyos részeken. Ezt követően már csak a jéghegyekkel való találkozástól kellett tartani. Hiába mutatta a radar, hogy biz épp mellettünk van egy nagyobb családi ház méretű jég, mi hiába meresztgettük a szemünket a fehér ködbe. Szerencsére később a nap eloszlatta a ködöt s békésen hajóztunk, míg meg nem közelítettük Illulisatot 9 mérföldre. Itt kezdődött a tánc. Csenge az árboc tetejéről figyelte a szinte zárt jégben a lehetőséget adó nyiladékokat, lagúnákat, Orsi küzdött a hajó orrában az elénk kerülő jégtömbökkel, Zoli pedig igyekezett Csenge utasításait végrehajtani a kormánynál. Totó eleinte csak hüledezett, s ajkát a következő szavak hagyták el: “Balatonok, ti bolondok vagytok!” Hát így hajóztunk keresztül az illulisati jégfjordon. Az út végén a jég között ismét láttunk két, méretes bálnát. Mivel a helyiek motorcsónakokkal űzték őket s úgy tűnt beszorultak egy öbölbe, tartottunk tőle, hogy le is vadásszák őket. Eljöttünk még a végkifejlet előtt. Minden esetre megnyugodva láttuk, hogy másnap nem volt bálnahús a halpiacon. Ennek a kilenc mérföldnek a megtétele kb.10 órát vett igénybe. Ebből Csenge az első 5 órát folyamatosan fenn töltötte az árbocon, a többit megszakításokkal.

