Nem nagyon volt maradásunk a festőinek éppen nem mondható Nuusssuaq városában, a pilot könyv pedig jelölt egy települést még 40 mérfölddel északabbra, úgyhogy útra keltünk. Egy kisebb fajta jégfjord volt a behajózás előtt, ezt szinte már csak a rend kedvéért

Reggeli után kicsónakáztunk a partra, felderítendő a helyi viszonyokat. Ezek: üzemanyag, víz esetleges tusolási lehetőség, no és persze kíváncsiak voltunk arra is, mit hozott a nagy hajó a boltba, amit annyi ideig kellett pakolni. Nos, az áruszállító elég sok mindent

Szélcsendes éjszaka után tovább indultunk észak felé, hogy ismét átkeljünk egy jégfjordon. Lassacskán ez kezd  szokásunkká válni… Az előző nap tapasztalataival gazdagabban már óvatosabban közelítettünk és szerencsére a jég sem volt olyan zárt, mint korábban. Ez abból is lemérhető, hogy

A kapitány ma végre elérkezettnek látta az idõt az indulásra. No, azért még nem Kanadába, csak egy kicsit északabbra a part mentén. Mielõtt azonban elkötöttük volna a hajót jelenlegi, – már nem is számolom hányadik – helyérõl, olyasmi történt, amire

Upernavik városát még nem ismerjük olyan jól, mint a kikötõt, amelyrõl lassan elmondható, hogy “Minden sarkon álltam már.”, de ma futotta idõnkbõl egy kis városnézésre is. A hajósoknál van egy olyan íratlan szabály, hogy mindig kell a hajónál maradnia valakinek,

A tegnapi nap, egy jó vitorlázás után megérkeztünk Upernavikba ami a “72fok47perc”N szélességi körön fekszik. Ez eddigi életünk legmozgalmasabb kikötõje, így az elmúlt 24 órában 6 alkalommal kötöttünk ki vagy át másik helyre. Persze ebben annak is szerepe van, hogy

Egy napot töltöttünk Illulisatban, amelyik a világ egyik legszebb természeti látványosságával, valamint a legmocskosabb vizű kikötőjével büszkélkedhet. Ma reggel elindultunk Észak felé, mindenki jól van. Ragyogó napsütés, 12-20 csomós Északi szél, napközben 3 Celsius fok hőmérséklet, és sok-sok gyönyörű jéghegy.

Az elmúlt két hétben sok esemény történt. Zoli megérkezett Sisimiutba a hajóhoz és nagy erőkkel belevetette magát a “tavaszi” felújításba. Pár napja Járai Tamás barátunk is követte, aki az új rádió beszerelésében nyújt nélkülözhetetlen segítséget. Így majd -ha minden jól

Megvannak a repülőjegyeink.  Zoli június 14.-én, a Család többi tagja pedig július 08.-án érkezik vissza Sissimiutba a Hajóhoz. Ez az év annyiban is más mint az előző kettő, hogy most már az elutazás előtt megváltozott az útitervünk. E szerint ismét

Kidaruztuk és téliesítettük a hajót. Sisimiutban vár majd a jövő évi kalandokra. Mi – kevés csomaggal, de sok élménnyel – lassacskán elindultunk hazafelé. Nem soká megírjuk az idei utunk hajónaplójának befejező részét is.