Úgy döntöttünk, elindulunk. Már csak néhány dolgot kellett letudnunk. Ilyen az üzemanyag és a víz kannákkal, no meg  csónakkal való behordása a hajóra, az élelmiszerkészletek végső feltöltése, valamint a nem működő autopilot szerelése. Délután 3-óra lett mire mindennel elkészültünk és

Upernavik kikötője nem csak nyitott, de kicsi is. Tavaly az első 24 órában 7 alkalommal kellett átkötni a hajónkat. Most gyakorlottabbak és szerencsésebbek voltunk, így ez a szám háromra mérséklődött. Az utoljára a kikötőbe bekukkantó jéghegy elől menekültünk el, mint

Upernavik innen nincs messze, így nem indultunk korán. A városka mégis messze lett, mert a szél meglepetésszerűen pont szemből, északról fújt, méghozzá meglehetős vehemenciával. Az upernaviki kikötő északról nyitott, így nem is mentünk be, inkább a sziget túloldalán kerestünk menedéket.

Mivel az előző nap is dupla szakaszt hajóztunk, így mára is ezt terveztük. Erős déli szél vitte a hajónkat fölfelé a Vaigatban. Később Zoli módosított a terveken, mondván, ha már ilyen jó szelünk van, használjuk ki. Így hajóztunk egyhuzamban 36

Reggel búcsút intettünk Totónak és elindultunk a jéggel borított “Vaigat”-ban észak felé. Mennünk kellett, méghozzá hosszút, mert a tavalyi napirendünkhöz képest 9-nap késésben voltunk.  Csenge ismét a helyzet magaslatán volt, azaz az árboc csúcsán. Később ritkult a jég, így egyre

Hajnalban keltünk és indultunk Illulisat felé. A hajnal, mint kifejezés persze kicsit furcsa itt, ahol éjjel is nappali világosság van. Az indulást ugyan nehezítette a sűrű köd, de biztonságosan átjutottunk a zátonyos részeken. Ezt követően már csak a jéghegyekkel való

Míg Zoli a szélkormány lapátjának átalakításával foglalatoskodott, a többiek elgyalogoltak az Illulisat fjordhoz. Nem megunható a látvány!

Jó döntés volt megvárni a közelben a következő napot.  Bár a kék bálnák óriási kifújásait most is csak távolról láthattuk (tavaly órákig próbáltuk utolérni őket, hasztalan) azonban a hosszúszárnyú bálnák jámborul tűrték a közeledésünket.  Bár amikor az egyik hatalmas cet

Mára rövid menetet terveztünk, így átvitorláztunk a közeli “Koronaherceg Szigetek” egyikére. A csupa szikla szigeten sok meglepetésben volt részünk. Többek között legalább hét kis “Arctik Fox”-ot láttunk, de a domborzat és a kőzet is érdekes volt.

Egy hosszú menet után kikötöttünk a Disco Islandon található Qeqertarsuaq városkájában. A halászhajó amelyikre először oldallal rákötöttünk, kis híjján elsüllyedt a rengeteg légytől. Később átálltunk máshová. A legyek mellett rengeteg volt a szúnyog. Még szerencse, hogy vannak trópusi szúnyoghálóink az